Mortuneria – Az első, ismert planktonszűrő Plesiosauria

F. Robin O’Keefe a Marshall egyetem paleontológusa a múlt hónapban Dallasban megrendezett SVP-én publikálta kutatási eredményeit. Az általa vizsgált fajt, a Mortuneriát már 25 éve ismerik a paleontológusok. Az első maradványait az Antarktisz részét képező Seymour szigeteken találták meg 66 millió éves rétegben.

Mortuneria seymourensis koponya

Az állatot leíró két Sankar Chatterjeenek és Bryan Kisnek már akkor feltűnt, hogy a Mortuneria köralakú állkapcsa és a benne sorakozó vékony fogak, de ezt akkor azzal magyarázták, hogy kisebb halak tömegeit kaphatták el így. O’Keffe hét évig tanulmányozta az állat koponyáját, és fedezett fel közben egy sor anatómia jellegzetességet. Az első ilyen jellegzetesség az alsó állkapcsában lévő előre álló fogak voltak. Az állkapocs pedig túl keskeny, hogy azzal az állat erős harapási erőt tudjon kifejteni. A szűrő táplálkozásmódot támasztja alá az is, hogy az állatnak rendkívül tág szájürege lehetett, valószínűleg azért, hogy minél többet gyűjtsön be a táplálékát jelentő zooplanktonból.

Lucas Lima festménye

O’Keefe szerint a Mortuneria a mai szürkebálnákhoz hasonlóan táplálkozhatott. Az alsó állkapcsával felharapott egy kis darabot a tengerfenék iszapjából, aztán felúsztak a víz felszínére, ahol a víz kipumpálásával megszabadultak a számukra ehetetlen iszaptól, de bent hagyták az abban élő apró rákokat és más gerincteleneket. A paleontológus szerint nem csak ez volt egyetlen fenékszűrő Plesiosauria. Az Angliában megtalált, késő jurában élt Kimmerosaurusnak és a Wyomingi Tatenectesnek is hasonlóan nagy szája és vékony fogai lehettek.

Steve Holden illusztrációja a New Dinosaurs című könyvhöz

Viszont, úgy fest, hogy Dougal Dixon újra beletrafált. A skót geológus a „New Dinosaurs” című 1988-as könyvében szerepel egy whulk (Insulasaurus oceanus) nevű 20 méter hosszú Pliosauridea, ami a tengerben élő apró állatokkal és növényekkel táplálkozik, úgy hogy lenyeli a vizet és visszapumpálja. A víz kijut az apró fogai között álló réseken át, de a rákok és más kicsi teremtmények fennakadnak rajta. Lehet, hogy Dixon 1989-ben látta a Mortuneria koponyáját, és neki is szöget ütött a fejében, hogy talán egyes plesiok képesek lehettek kiszűrni a táplálékukat a vízből? Ki tudja, de a Mortuneriáról megtudott új információknak hála egy új színfolttal gazdagodott a Mezozoikumi tengerekről alkotott kép.

Forrás: Smithsonian.com