Oldalak

2018. május 28., hétfő

Triceratops újrarázva, nem keverve


Valamelyest én unom, hogy mindig ugyan azok a dínók kerülnek elő, Tyrannosaurus, Triceratops, Stegosaurus, Velociraptor… Unom, de mégis folyton tudnak újat mutatni. Talán a legismertebb fajok mutatják, hogy mennyire nem is tudunk semmit és csak sötétben tapogatózunk, miközben zuhanunk a végtelen sötétségben.
Sokan 100%-ra biztosra képesek mondani dolgokat, holott pár éve a Stegosaurus és Apatosaurus kinézete is gyökeresen megváltozott. Dokumentumfilmek sem segítenek, ahol mindig csak egyféle koncepciót tuszkolnak le a néző torkán. Tehát jöjjön egy cikk a Triceratopsról, kis körültekintő.

Mégsem voltak tolltüskék
Tehát vészmadárkodásom (sajnos) beteljesült. Azok kidudorodó pikkelyek, nem egykori tolltüskék csonkjai. Eme cikk megírása folyamán viszont belefutottam olyan cikkbe, hogy valaki kitalálta és neten terjedt, hogy a Triceratopsnak mérgező tolltüskéi voltak, vagy éppen csak méregmirigyek eme kidudorodások. Mikor erről sehol nem volt szó. Tény, hogy mi is csak blogot írunk, ellenben fel szoktuk tüntetni, mi a spekuláció és nem valamit úgy adunk elő, hogy ez így volt és kész. Hozzánk magyar nyelvterületre nem jutott el a mérgező hátú/tollú Triceratops, de elvben jó pár évvel ezelőtt ebből volt kis bonyodalom. Khm… Montanaspinus.
Maga a mérgező tollú Dinosaurus elv valós. Vannak mérgező tollú madarak, de eme madarak táplálékukból vonják ki a méreganyagokat.


Tolltüskés Triceratops honnan is ered? A bőr fosszíliával (Az állat neve amúgy Lane) foglalkoztak, kutatgatták és publikáltak róla anyagokat, képeket. Ellenben nem volt elég átfogó és ebből nőt ki a tolltüskés Triceratops, ami nagyon elfogadott lett. Tehát a maga idejében ez elfogadott dolog volt. Azóta kiderült, hogy téves volt.
Az megjegyzendő, hogy a Triceratops pikkelyei több centi (5-6 cm) átmérőjűek voltak, míg rokon genusok esetén a legtöbb pikkely nem érte el az egy centis átmérőt sem. E mellet, amiket tolltüske csonknak néztek akár 10 centis átmérőt is elérhetik, középtájékon pedig púpozódnak, „mellbimbószerűek”. (Nem értem mért eme kifejezést használják.)

Ez persze továbbra sem jelenti azt, hogy 100% hogy nem lett volna tolla. Vannak olyan pikkelyek, amelyek tollakból alakultak és alakulnak ki. Több madárnál is megfigyelhető, hogy a még pikkelyes lábon a pikkelyekből nőnek ki tollak. Ebbe most ne mélyedjünk bele jobban, lesz erről cikk a későbbiekben.

Jó ezt röviden. PK Discordon tapasztaltam eme párbeszédet, a régebbi Styracosaurus dizájnnal kapcsolatban:
- Ugye azok ott nem tollak a Styracosaurus nyakánál?
- Nem, azok nem tollak. Azok tollak (quills).
- Akkor jó.


QUILL! – Jaj nekem. Szóval. a quill az szinonima/rokon értelmű szó a tollra. Ezen felül jelölheti kimondottan a tollszárat, illetve valószínűleg eme hosszú „tüske” szerű kinézet miatt a tarajos sül tüskéire is használják. Így egyértelmű mért lett összekapcsolva a Triceratops és Psittacosaurus tollaival. Azok pedig akik nehezen emésztik meg azt, hogy minden dínó tollas lehetett (Pontosabban szálas struktúrákkal rendelkeztek, mert a toll definiálásával variálnak.), azok számára amolyan menedék illúzió, hogy nem toll, hanem quill. Ami magyar fordításban toll, tollszár, penna, írótoll. Szóval ez az illúzió magyar nyelvben kevésbé működik.

Kiváló szaglás
Hogy is lehet, hogy felénk nem igazán jutnak el a hírek, hogy több mint tíz éve már készítettek Triceratops horridus agy replikát/öntvényt. Minek tanulsága szerint egészen jó szaglása volt. Bár… mihez képest, mert egy T. rex-nek még így jobb volt.
Felvetülhet egy laikusban, ha belegondol, hogy egy növényevőnek mért is kellhet jó szaglás. Szárazabb helyeken élő növényevők képesek lehetnek kiszagolni a vizet. Szarvasgombát, nem csak kutyával, de malaccal is lehet kerestetni. Ki tudja? Lehet a T. horridus előszeretettel kutakodott föld alatt megbújó táplálék után. Persze a leglogikusabb, hogy megérezzék a közelgő veszély szagát, vagy éppen párzási időszakban az ellenkező neműek felkutatása sem utolsó.


Orrlufi
Egész rokonságára igaz eme „megállapítás”. Lényeg, hogy az orrüreg nagysága alapján az orrnyílásokat a régi ábrázolásoktól eltérően előrébb helyezik már el az új ábrázolásokon. Ezen felül lehetséges, hogy az orrnál volt felfújható léghólyag.
Talán nincs is már Dinosaurus csoport ahol nem lett volna már elmélet felfújható léghólyagra az orrnál, toroknál, nyaknál…
Kana-hebi alkotása
Galoppozás, ügetés = gerinctörés
Tény és való, hogy a Jurassic Park/World filmekben és az Evolution játékban nincsenek valódi nem madár dínók. Ellenben én valamit észrevettem az egyik JWE gameplay videóban. Úgy van, szegény „tricinek” galoppozás közben eltört a gerince, de nem nagyon zavarja. (Spinosaurus is lazán megölte a T. rex-et törött nyakkal.) Szükségesnek éreztem ezt leírni…


2000-res tanulmány a Ceratopsiákat leginkább orrszarvúakhoz hasonlítja és a legnagyobb Ceratopsiáknak feltételez hasonlóan nagy sebességet. (Fekete orrszarvú, mint példa: 55 k/h sebességre is képes.) A példa bizonyos mértékig helytálló. Ellenben két fontos eltérés van az orrszarvúak és Ceratopsiák közt: Hátsó és mellső lábak hossza. Nagyobb Ceratopsiáknál medencénél összenőtt gerinccsigolyák. Ezen kívül persze hosszabb torzó, míg Ceratopsiáknál hosszabb farok stb.. Tehát van jó pár eltérés.
9 méteres és legalább ugyan ennyi tonnás állatról van szó. Ha fel kellet venni a nyúlcipőt, akkor biza, gyorsan szedték a lábukat. Ha galoppozásra/ügetésre képesek is lettek volna, ez hosszútávon súlyosan károsította volna a gerincüket. Prehistoric Kingdom és Saurian játékokban a Triceratops futás animációk fedik a (feltételezett) valóságot.

Szarvak és a keratin
Mark Witton blog bejegyzése röviden: Triceratopsok egész fejét keratin fedte, szarvakat főleg. Mai keratin (szaru) tülkös/szarvas állatok esetén is a keratin folytonosan nő. T. horridus szarvai felfele kunkorodnak, T. prorsus szarvai lefele hajlanak. Igen, de eddig a szaru folytonos növését „elfelejtettük”. Vagyis a T. prorsus esetén is lehetséges, hogy a szarvai a plusz keratinos résznek hála felfele kunkorodtak


Emlékezzen mindenki vissza a különböző dokumentumfilmekre. Triceratops szarvait mindenhol csontszarvnak nevezik. Holott ezen volt keratin. Milyen alapvetőnek tűnő dolgok nem jutnak az ember eszébe. Bezzeg Pachyrhinosaurus esetén nem is tudom hány évtizedes elmélet, hogy hatalmas keratin tülke volt…
 
Keratin pedig nem csak a szarvakat fedte, hanem úgy tűnik a koponya nagy részét. Illetve a keratin „könnyen” (zárójelben megerősítem az idézőjelet) törik. Így valószínűleg repedéseket látnánk eme méretes keratin borításokon, sok egyed esetén pedig a szarvak elejéből kisebb-nagyobb részek hiányoznának. Ezen felül az egyed megkülönböztetésére is alkalmas lehetne az, hogy a keratin, hogyan nőt.

Bizonyos Triceratops koponyákon rengeteg ér helye látható. A koponya felszíne maga a madarak csőréhez hasonló. Ezért egyes kutatók, mint Denver Fowler azt gondolják, hogy a koponya, főleg a gallér keratinnal volt borítva. Ez nemsokára talán bizonyítást nyerhet vagy éppen meg lehet cáfolva, mert a „Montanai„harcoló” dínók” lelet együttes végre egy múzeum tulajdonába került. A Triceratops és a fiatal Tyrannosaurus bőre is megőrződött részben. – És valóban nem Nanotyrannus és új Chasmosaurinae faj alkotja a leletegyüttest, hanem Triceratops és fiatal T. rex.

Mark Witton alkotása



Csoportos életmód, vagy mégsem
Triceratops sokak elképzelése szerint valószínűleg nem élt hatalmas csordákban, a leleteket legtöbbször magányosan találják meg, ellentétben például a Pachyrhinosaurusszal, vagy egyes Hadrosauriákal. A Triceratops szociális életére egy 2009-ben nyilvánosságra hozott lelet együttes nyúlt bepillantást. Három fiatal egyedet találtak meg egymás mellett. Ez azt jelentheti, hogy legalábbis a fiatalok kisebb csoportokba tömörültek. Dinoszauruszoknál egyébként is jellemző a hasonló életkorú egyedek csoportosulása. A különböző életkorú csoportok nem igen vegyültek egymással. Erre példa a mongóliai Ankylosauria a Pinacosaurus, vagy a kisméretű Ceratopsidae, a Protoceratops.
Tehát feltételezhetően a Triceratopsok magányosak vagy kisebb összeverődött csoportokban éltek. A nagy Triceratops csordákra az esély alacsony, akár a körkörös phalanxba felállt felnőttek védik a kicsiket elmélet. Legalábbis az ő esetükben, más Ceratopsiák esetén azért nem kell feltétlen teljesen elvetni.

Torosaurus és a többiek
2014-es kutatás szerint továbbra is két Triceratops faj van. A horridus és a prorsus. A genus körülbelül 67 millió éve jelent meg a T. horridus fajjal és a K/T idejére átalakult a T. prorsus fajjá. (Hasonló átgondolás ráférne pl. a T. rex-re és Pachycephalosaurus wyomingensisre is.)

T. horridus idős egyedei elvben a Torosaurusok. Torosaurus leletek „elvben” nem ismertek a felső maastrichtiből. Ezen felül van Torosaurus „bébi”. Ami annyira nem is bébi, belemagyarázható, hogy kis növésű idős T. horridus. Az pedig nem tekinthető ellenérvnek, hogy van olyan lelőhely ahonnan csak Torosaurus került elő. Dakotaraptor is sokáig teljesen ismeretlen volt, holott mióta „túrják” már a Hell Creeket a szakértők? Nedoceratopsból egy egyed ismert. Illetve lehetséges, hogy „közvetlen átmenet” a T. horridus és Torosaurus közt.
Természetesen vannak kik nem osztják a T. horridus – Torosaurus azonosságot. Pl. olyan dolgokra rámutatva, hogy számos Torosaurusnál még nem fedezhetőek fel öregedés jelei, inkább fiatalabb egyedeknél lévő növekedés figyelhető meg. Elvben a legtöbb, ha nem az összes nem madár Dinosaurus az élete végéig növekedett. Betudható ennek is.
Bár az, hogy általánosságban a Torosaurus kisebb egy Triceratops… prorsusnál… és igen, annál kisebb, de nem a T. horridusnál. Így ama ellenérv (Amit majdnem elrontottam a cikkben.), hogy a Triceratops nagyobb a Torosaurusnál és ez a bizonyíték, így ki van húzva. Torosaurusok ritkasága pedig annak tudható be, hogy kevés T. horridus érte meg ezt a kort. Az ilyen átlagosnál nagyobb és akár fajtársaitól eltérő kinézetű felnőtteket „szuperfelnőttnek” (superadult) hívjuk. T. prorsus esetén „nem tudjuk”, hogy egy szuperfelnőtt, hogy nézett ki. Idézőjel mert, írtunk már eme koponyáról. Lehetséges, hogy ez egy szuperfelnőtt T. prorsus. Az ő esetükben, úgy tűnik a gallér nem „lukadt ki”.

 
Neal Larson és lehetséges T. prorsus szuperfenőtt

Eotriceratops, Ojoceratops és Tatankaceratops esetén lehetséges, hogy Triceratops különböző korú egyedeiről van szó, illetve a leletek adott egyedhez tartoznak és ama egyednek vannak különleges jellemzői. Eotriceratops pl. nagyobb termetű T. horridus. Illetve kis érdekesség, hogy őt az Ojo Alamo formációban találták meg. Ahol van nekünk egy olyan, hogy „Alamotyrannus brinkmani”, ami igazából T. rex, vagy legfeljebb Tyrannosaurus. Ojo Alamoban van kis zavar az erőben.
Eotriceratops attól függetlenül, hogy egy nagy T. horridusnak tűnik, távolabb áll a Triceratops genustól, mint a Torosaurus genus. Morfológiai vizsgálatok… Tehát, ha a Torosaurus külön genus, de az Eotriceratops az Triceratops, akkor a Torosaurus is Triceratops lesz, csak akkor így lesz 4-5 fajunk.
Ojoceratops és Tatankaceratops is itt van még… Előbbinél esélyes, hogy az Eotriceratops fiatal változata. Utóbbinál pedig, hogy fiatal Triceratops
Thomas R. Holtz, Jr. felvétése az, hogy az Eotriceratops, Ojoceratops és Titanoceratops közelebb állnak egymáshoz, mint más genusokhoz (Triceratops, Torosaurus, Pentaceratops)

Röviden:
Sanszos, hogy a Torosaurus idős T. horridus. Tatankaceratops fiatal Triceratops. Ojoceratops fiatal változata az Eotriceratopsnak és eme „genus” közelebb áll a Titanoceratopshoz, mint Torosaurus/Triceratopshoz.


Saját szösszenetek
Nem voltak a Triceratopsnak tolltüskéi, mérgező főleg nem. Rendben. De felvetült bennem, hogy jó szaglás, így mérgező gumó keresés és fogyasztás eredményezhet mérgező tollakat. Tricinél ha nem is, más dínó ezt csinálhatta. Most egy kis termetű Ceratopsia van lelki szemem előtt, ahogy az avarban kiszagol egy mérgező gombát, kiássa és megeszi. Tőle nem messze elhaladó Theropoda pedig csak rá néz, nem foglalkozik vele, hiába éhes. Ha megenné, akkor jobb esetben csak kihányná egy enyhe ételmérgezés keretében, így több energiát veszítve, mint amennyit nyerne.

Keratin jelentősen meghosszabbíthatja a szarvakat dolog nem csak Triceratopsra használható. Chasmosaurus esetén én pl. mindig is rövidnek találtam a szarvait. Eme pofonegyszerű felismerés után „bátran” lehet hosszabb impozánsabb szarvakkal ábrázolni.
Szerintem az, hogy keratin fedte a Triceratopsok koponyáját, az csökkenti az „orrlufi” lehetőségét. Az, hogy ezzel is védi magát az állat, akkor kétlem, hogy egy sebezhető hólyagot viselne az orránál.

Holtz alapján támadt egy felvétésem ha, a T. horridus és Torosaurus azonosságot elfogadjuk. Akkor Eotriceratops(68-67.6), Ojoceratops(68) és Titanoceratops (74,7-73,5) viszonya az alábbi: Ojoceratops fiatal Eotriceratops. Eotriceratops idős egyede Titanoceratopsra hasonlítana, de nem az lenne az idő béli „nagy” eltérés miatt. A Titanoceratops pedig idős változata egy még nem ismert Eotriceratopsra hajazó állatnak. Egy genus tehát lehet a titano és eo, de genuson belüli két faj eltérő korú egyede.


Források:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése