Sziasztok!
A Spinosaurus-ról és a vele kapcsolatos legújabb felfedezésekről, meglátásokról és vitákról (valamint egyéni elképzelésekről) már olvashattatok az egyik korábbi cikkemben ITT.
Most viszont egy olyan hírt közlök veletek, mely talán nem igazán hír, inkább csak egy elmélet megosztása Andrea Cautól, a neves Theropoda blog szerkesztőjétől.
Mint azt ahogy a blogon már egyszer kiveséztük, valamint második podcastünkben is megemlítettük; a Spinosaurus a jelenlegi ismeretek alapján nem lehetett képes a teljes quadruped (négylábon történő) járásra, mert mellsővégtagjai anatómiájából az derül ki, hogy nem lehetettek képesek megtartani annak roppant tömegét. Én spekuláltam arról (nem sokkal később függetlenül mások is), hogy a Spinosaurus talán egyfajta "Tobzoska járást" tartott a legmegfelelőbbnek a maga számára, vagyis alapjába véve bipod volt, ami meggörbítette a hátát, hogy járás közben néha-néha letegye a mancsait amolyan biztosítékként, miközben a Theropodák közt meglepően hosszú farkával egyensúlyozott. Ahogy arra a legtöbb nagy Theropoda is képes lehetett, amikor egyhelyben állt, olyankor a farkára támaszkodott, amolyan tripod pózban. Igen, egy darabig ez a póz lehetetlennek tűnt csontanatómia alapján, de lágyszöveteiknek köszönhetően a mai állatok is képesek olyan lehetetlen dolgokra, melyeket csontozatuk alapján nem is tehetnének. Azzal azonban mind egyet értenek, hogy tripod pózban nem mozoghattak a Theropodák.
Legalább is eddig...
Ugyanis Andre Cau tegnap (2015.01.10) közzé tette legújabb elméletét, mi szerint a Spinosaurus lehetett az első olyen Theropoda, ami tripod pózban, felegyenesedve mozoghatott.
Erre mondhatnánk is, hogy "Mi a franc? Vissza csöppentünk a huszas évek legelejére???" vagy "Godzillát csinálnak egy dinoszauruszból?", meg hasonlók. Jobban megnézve, még anatómiai viszonyok között is, nem lehetetlenség.
Ne egy tornyot képzeljünk el, mint egy pingvin vagy Godzilla, hanem olyan enyhén előre dőlő pózt, mint egy pelikán esetében.
Cau elsőnek a Diplodocus és Brachiosaurus Sauropodákat hozza fel alternatívaként. Ott ugyanis a rendkívül meghosszabbodott, alátámasztó faroknak, valamint az előre dőlő testnek és a kiterjedt, megerősödött csípőtájéknak köszönhetően; a Diplodocus alkalmasabb lehetett a bipod testtartásra (sőt, a járásra is), mint egy Brachiosaurus, ezzel hiteltelenné téve a Jurassic Park ikonikus jelenetét.
Cau úgy véli, hogy a Theropoda mércével a T.rex felelt meg a Brachiosaurusnak, míg a Spinó egy Diplodocusnak.
CM Kosemen felegyenesedett Diplodocus bikája
Az Ibrahim által begyűjtött leletanyagok alapján, Cau valami érdekeset vett észre a caudalis (farok) csigolyákon. A csigolyákból kinövő nyúlványok nem közvetlenül középen nőnek ki az alapból, hanem egy kicsivel alrébb és megdőlve. Ezzel lehetővé teszik a másik csigolya nyúlványának, hogy az ráfeküdhessen az azt követőre. Végeredményileg a Theropodák közt ez az egyik leghajlékonyabb farok.
Újabb karakteres vonás, hogy a háti csigolyák viszonylag megnyúltak, teret biztosítva a nagy háttöviseknek. Szóval az állatnak még így is hajlékonyan mozoghatott a háta; akár számunkra megdöbbentő látványt nyújtó formába is helyezhette gerincoszlopát!
A tövisek közti távolság is teret engedhetett amolyan "függesztő" izmoknak, melyek darukarként tarthatták meg a gerincoszlopát (jelen esetben a tövisek széles tövéről van szó, nem az egész vitorláról). Ezzel kevésbé lehetett merev a teljes gerincoszlop, mint amit a többi Theropodánál tapasztalunk.
Az Andrea Cau által elképzelt, pelikánszerű testtartásban helyváltoztató Spinosaurus, együtt a kinagyított caudalis csigolyákkal.
De ez a csökkent merevség tényleg arra utalhat, hogy az állathoz olyan mobilitás párosult, mely által rendkívüli pozícióba helyezhette magát, akár mozgás közben is?
Andra Cau szerint igen. Érdekes módon az eddig talált hátsóláb maradványok alapján (akár a Spinosaurus B leletet is számolva) a Spinosaurusnak nagyon karakteres combcsont felépítése volt, mely képes volt több energiát generálni, mint bármely más Theropodáé, ezzel rovására a sebességnek.
Egy ilyen combcsont képes ellenálni a felegyenesedésből és járásból adódó mechanikai terhelésnek, főleg ha számba vesszük a végtagcsontok arányát. Spinosaurus esetében (óriás Theropodák között először) a combcsont valamivel rövidebb, mint a sípcsont, ezzel emlékeztetve a pelikánra és a hozzá hasonló madarakra, melyek testtartása a mellkas tájékán egyenesebb, mint a legtöbb vízszintes gerincoszlopú Theropodáé.
Ezzel végleg romba dőlhet a teljesen quadruped Spinó elképzelése? Cau itt nyitva hagyja a lehetőséget a válaszra a biomechanikának. Én speciel azon információk alapján, amiket eddig leírtam a "Mocsári Óriások" cikkben, azt mondanám, hogy igen. Egy állat nem lehet 100%-ban négylábú, ha nincs mellsővégtag, ami állandóan megtartsa a testtömegét. És most vonatkozzunk el attól, hogy nagy részt a vízben élt, mert attól még egyéb teendők miatt ki kellett jönnie a szárazföldre. Ilyen a szaporodás, valamint az időszakos száraz évszak történő táplálékszerzés.
Persze feluszhatott akár a tengerbe is, de amíg nem tudjuk biztosra, hogy voltak e só kiválasztó mirigyei vagy sem, illetve találtak e az egykori tenger medrében is Spinó fogakat, kár kockáztatni.
Éljen soká a Pelikánidrazoska!
FORRÁS:
A tripod Spinosaurus felemelkedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése