A
páratlanujjú patások rendjén belül a kainozoikum idejében talán
egyik legsikeresebbnek mondható családjának járó címet a
lófélék nagy eséllyel magukénak tudhatják. Észak-Amerikából
kiindulva az Antarktisz és Ausztrália kivételével minden
földrészen képesek voltak saját erejükből megvetni a patájukat,
ami eme család tagjaiba tartozó állatok nagy
alkalmazkodóképességére ad bizonyítékot. Evolúciós útjuk is
szinte már iskolapélda arra, hogy miként is képesek válaszolni a
fejlődésük azon kihívásaira, ami elé a klímaváltozás, és az
őt követő egyéb finomságok állítják az állatokat. Az erdők
aljnövényzetében legelésző, macskánál alig nagyobb kis
lényecskéből olyan állat alakult ki, ami még egy másik faj
történetével is szorosan összefügg. A számtalan kihalt lóféle
között talán az egyik legkozmopolitább nem, aminek maradványait
Floridától kezdve egészen Tanzániáig megtalálták, az a
Hipparion volt.
Mauricio Anton |
A
Hipparion genus a kora miocéntől (aquitaniai korszak: 23 millió
évvel ezelőtt) egészen a középső pleisztocénig (calabrai
korszak:1,8 millió évvel ezelőtt, ám 787 ezer évvel ezelőtt
eltűnt a genus) fennmaradt, tehát körülbelül 22 millió éven át
képes volt életben maradni az élet színpadán. Őse az
Észak-Amerikában élt Merychippus volt, aminek a neve kérődző
lovat jelent, ami kissé abszurd páratlan ujjú patás létére.
A
genusba tartozó legnagyobb fajok marmagassága meghaladta az 1,4
m-es magasságot, átlagosan alig voltak magasabbak 1 m-nél.
Testtömegük a számítások alapján 63-120 kg között
alakulhatott a fajokon belül. Testalkatuk sokkal inkább
antilopszerű volt, a többi lótól eltérően. A mai lovakhoz
képest nem volt egy hatalmas jószág, a genus legnagyobb tagjai sem
voltak nagyobbak a mai legnagyobb pónifajtáknál sem.
Gredinia |
5-2 millió éves Hipparion felső állkapocsbeli fog |
A
Merychippus-ból kifejlődött állatok három csoportra oszlódtak.
A Hipparion-ok, a Protohippus-ok csoportjára és végül a
Pliohippus-ok csoportjára. A Hipparion csoportba túlnyomórészt
fűevő, legelő életmódú fajok tartoztak, amik az egyre szélesedő
pusztákat kihasználva tudtak szétterjedni a Földön, nagyrészt
az északi félteke kontinensein . A Merychippus-tól külsőleg nem
sok mindenben különbözött: három lábujjal rendelkezett, amik
közül csak egy (a középső) érintette a talajt, és feltehetőleg
nagyrészt a nyílt füves síkságokon való gyors futáshoz
alkalmazkodott, ám ami mégis megkülönböztette tőle, az a
fogazatában keresendő.
A
Hipparion fogazatában az a különleges, hogy a többi lótól
eltérően magasabb fogkoronával rendelkezett, ami sokkal
hatékonyabban volt képes feldolgozni a száraz puszták
legkeményebb, legszívósabb füveit is. Felső zápfogaik sokkal
nagyobbak voltak, amivel nagyobb erőkifejtésre lehettek képesek és
a lehető legtöbb növényi táplálékot voltak képesek
felaprítani vele.
Egy
2018-ban a Madridi Természettudományi Múzeum kutatói által a
Cerro de Los Batallones nevű késő miocén kori lelőhelyről
származó, bőséges mennyiségű fiatalkorú Hipparion leleteken
végzett radiológiai vizsgálatok arra a következtetésre jutottak,
hogy a modern lovaktól eltérően (Equus genus tagjai) a Hipparion
gyorsabb egyedfejlődéssel rendelkezett. A teljes élettartalmukra
vonatkozó számítások 11-15 évet mutattak, szemben a ma élő
lovak átlag 19-23 éves élettartamával. Továbbá azt is
felfedezték, hogy a Hipparionok gyors fejlődése miatt még ki sem
cserélődtek a tejfogak, az állkapocs hátsó részein lévő
maradandó őrlőfogak már kibújtak és használható állapotban
voltak, ezzel ellentétben a mai lassabb egyedfejlődésű lófélék
esetén, akik csak azután kezdik a tejfogak cseréjét maradandó
fogakra, mielőtt az első őrlőfog kibújna az állkapocsból.
Rudolf Farkas alkotása A Pannon tó környéki élőhelyek, és azok faunájának illusztrációja. |
Élettere
Észak-Amerika, Eurázsia és Afrika nyílt füves pusztái voltak,
ahol mai rokonaihoz hasonlóan hatalmas ménesekben rótta a
mérföldeket, esetleg más fajok társaságában mint például
antilopok, orrszarvúak és egyéb nagytestű patások körében. A
kor legismertebb ragadozóinak kedvelt és rendszeresen fogyasztott
zsákmányállata volt. Az időszak nagyragadozóit felvonultatva
igazán széles választék állt rendelkezésre. A medvekutyákkal
kezdve a későbbi fejlettebb kutyák, hiénák és macskafélék is
szívesen falatoztak szegény teremtésekből.
A
pliocén vége, pleisztocén eleje felé ezek a lovak ritkulni
kezdtek, mert a fejlettebb lovak főképp az Equus genus korai
képviselői színre léptek, akik a hosszabb élettartamuk és
lassúbb egyedfejlődésük miatt feltehetően jobban tudtak
alkalmazkodni a változó környezet viszontagságaihoz.
Emellett az ugyanolyan táplálékforrásokat használó új
növényevők, mint például a mamutok megjelenése is komoly
versengést idézett elő ilyen téren. Szinte már kegyelemdöfésnek
nevezhető az, hogy a gyorsabb, fejlettebb és intelligensebb
ragadozók megjelenése is szépen gyérítette a már ígyis jócskán
megcsappant Hipparion állományokat.
Leogon alkotása, Melanisztikus Megantereon vadászat közben |
Kis
érdekesség hogy a Kárpát-medence területén a Hipparion leletek
eltűnése kissé egybeesik a Pannon tó Fekete-Tengerbe való
lefolyódásának és a tavat körülvevő környezet eltűnésével.
Az utolsó Kárpát-medencei Hipparion leletek közé tartozik pl. A
Kisláng környékén talált Hipparion moriturum pleisztocénkori
lelete.
A
genus utolsó fajainak a maradványait Kelet-Európa és
Délnyugat-Ázsia eldugott szegleteiben kerültek feltárásra,
ezekről a maradványokról azt feltételezik a tudósok, hogy talán
megérhették a késő pleisztocént is, bár nagy valószínűség
nincsen rá.
Néhány
faj a genusból:
- Hipparion forcei (1948): Észak-Amerikában, azon belül Kaliforniában élt 23 millió évvel ezelőtt.
- Hipparion tehonense (1916): Észak-Amerikában, Floridától Kaliforniáig élt 23 millió évvel ezelőtt.
Az
Észak Amerikai Hipparionok és az Eurázsiai Hipparionok közt
néhány különbséget is felfedezhetünk. Az Eurázsiai Hipparionok
testmérete kisebb és feltehetően karcsúbbak is voltak, mint
amerikai társaik.
- Hipparion crassum (1859): Kelet-Európában élt 4,9 millió-787 ezer évvel ezelőtt.
- Hipparion (Eurygnathohippus) hasumense(1983): Kenya, Tanzánia és Csád területén élt 3,5-2,5 millió évvel ezelőtt.
- Hipparion (Baryhipparion) tchikoicum (2007): Kína és Mongólia területén élt 6 millió évvel ezelőtt.
- Hipparion primigenium v. periafricanum (1832): Délnyugat-Európában élt 9–5,3 millió évvel ezelőtt.
- Hipparion mediterraneum (1855): Délkelet-Európában élt 9-5,3 millió évvel ezelőtt.
https://www.nature.com/articles/s41598-018-26817-3#Sec2
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hipparion
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/h/hipparion.html
https://prehistoric-fauna.com/Hipparion-primigenium
http://www.rudolfart.hu/prehistoric-animals.htmlhttps://hu.wikipedia.org/wiki/Hipparion
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/h/hipparion.html
https://prehistoric-fauna.com/Hipparion-primigenium
https://www.deviantart.com/leogon/art/Predator-Megantereon-414124925
https://www.deviantart.com/gredinia/art/The-hipparion-818688629
https://twitter.com/Paleowin/status/1159071613570158592
http://www.geologypage.com/2015/10/new-discovery-of-late-miocene-hipparion-fossils-from-baogeda-ula-inner-mongolia-china.html
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/0031018270900180
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése