A késő pleisztocénben pusztult el a sztyeppei bölény a Yana Indirgka alföldön. A tudósok által csak Yukagir múmiának elnevezett leletnek teljesen megmaradt a szíve, az érrendszere, az emésztőszervei és az agya. A lelet további vizsgálata során képet kaphatnak a jégkori világról.
A boncolások során az állat testében nem találták sérülésnek vagy betegségnek a nyomát, ami megölhette. A hasi zsírpárna viszony rendkivül vékony volt, ez táplálékhiányra utalhat.
A Yukagir múmiát további vizsgálatoknak vetik alá, megfigyelik az esetleges parazitákat, csonttani és szövettani analíziseket végeznek.
A sztyeppei bölények nagyobbak voltak a ma élő bölényeknél, a szarvuk is hosszabb volt. Anatómiailag és valószínűleg genetikailag is közelebb álltak az európai bölényekhez, mint az amerikai fajhoz. Azonban nem csak a rokona lehetett a két fajnak, hanem a közös őse is.
Eurázsia sztyeppéin voltak elterjedtek, 700 ezer éve jelent meg. Az ősei Ázsia trópusi régióiban éltek, és később alkalmazkodtak a zordabb, pleisztocéni körülményekhez.
A tudomány eddigi állása szerint 11 000 éve pusztultak ki, de ez a 9000 éves múmia 3000 évvel is kitolja a túlélésének idejét, legalábbis elszigetelt populáció még élhettek arrafelé. Az elvékonyodott zsírréteg a területen fellépő táplálékhiányra utalt. Egy durvább szibériai tél megpecsételhette az emberi vadászat által megcsappant csordák sorsát.
Forrás: ScienceDaily
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése