Az őslénykutatók eddig azt gondolták, hogy a kardfogú macskák már a pleisztocén elején kihaltak Európából, azonban az a kép, hogy az ősember és a kardfogú rivalizált a területért elavultnak tűnt. De egy újabb lelet talán érvényesé teszi a képet.
Ez év áprilisában Schöningennél a Homotherium latidens csontjait egy olyan, 300 ezer éves rétegben találták meg, amelyben az akkoriban élő emberek táborhelyére utaló nyomok is voltak. A korai emberek az akkoriban ott hullámzó sekély tó partján táboroztak, és valószínűleg a homotherium a környéken cirkált, talán a hulladékokból táplálkozott, vagy néha elragadott egy óvatlan helybelit, akik valószínűleg heidelbergi emberhez tartoztak (akiknek az első leleteit szintén ezen a területen találták meg, de ez egy másik téma).
Azonban nem ezek az európai handzsárfogú tigris legkésőbbi leletei.
Az Északi-tenger fenekéről egy 28 000 éves állkapocscsontot hoztak fel vonóhálóval (az a terület a jégkorszak alatt szárazulat volt), míg egy másik leletet az angliai Kents barlangban (Devon megye) és a Robin Hood barlangban bukkantak rá. Ez utóbbi barlang a Creswell szirtnél van, a néphagyomány szerint, nem találjátok ki, de Robin Hood táborozott a Vidám srácokkal. Bár a szénizótopok vizsgálata szerint a leletek nem a barlang közeléből származtak, valószínűleg kereskedők hozhatták az élő állatokat, vagy a csontjaikat.
Eddig az őslénykutatók úgy gondolták, hogy a homotheriumok már 400 000 éve kihaltak, átadták a helyüket a sokkal sikeresebb barlangi oroszlánoknak.
De ha nem így történt, akkor a két faj között rivalizálásnak kellett lennie.
A Homotherium ősei még a pliocénban jelentek meg Afrikában, később átkelve a Földközi-tenger kiszáradt medencéjén elterjedek Eurázsiában, aztán később átkelltek Beringián keresztül az amerikai kontinensre. A marmagassága körülbelül 1.1 méter volt, a súlya pedig 150-225 kg /kb. akkora volt mint egy mai hím oroszlán. A szemfoga nem volt akkora, mint a smilodonnak, azonban az erős nyakizmai miatt erős harapása lehetett, így képes volt a fogait döfésre használni. A mellső lábai hosszúak voltak, míg a hátsók zömökebbek, ez a hiénáéra emlékeztető testarányokat adott neki. A koponyák vizsgálata alapján szokatlanul nagy és szögletes orrnyílása volt, hasonlóan a gepárdhoz. Valószínűleg sokkal több oxigént volt képes bevinni, hűtve az agyat futás közben. Ez bizonyítja, hogy jó futó lehetett. Ezek a jegyek arra engednek következtetni, hogy a homotherium vastagbőrű emlősökre vadászott. Ezek elterjedtek voltak Európában a legutóbbi interglaciálisban/két eljegesedés közötti jégmentes időszak.
Gyakori zsákmánya lehetett ezekben az időkben a merck orrszarvú (a szélesszájú orrszarvú kihalt rokona), épp úgy mint az egyenes agyarú erdei őselefánt, vagy az Európában ez idő tájt itt élő két vízilóféle, a mai vízilónál nagyobb H. gorgops és a H. antiquus. Az éghajlat lehűlésével az egykori erdőségek Európában csökeni kezdtek, átadták a helyüket a kiterjedt sztyeppéknek és tundráknak.
Megjelenek a mammutok, a gyapjas orrszarvúak, a bölények és több nagytestű emlősfajta. A homotherium számára ez nem jelenthetett nagy törést, hisz eddig is hasonló állatokra szakosodott, azonban velük együtt megjelent egy új ragadozó.
A barlangi oroszlán.
Ezt a ragadozót egykor a mai oroszlán kihalt alfajának vélték, de tigrisszerű koponyája, és a tény, hogy a hímeknek nincs sörénye, valamint a legutóbbi genetikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az oroszlánok egy elszigetelt fajáról van szó. Az őse már 700 000 évvel ezelőtt megjelent Ibériában. A saját elméletem szerint azonban egy sokkal ősibb változatról van szó, mint a mai oroszlán. A mai oroszlán őse a Panthera shawi a késő pliocénben jelent meg Afrikában, és kora pleisztocénba tűnt el. Lehetséges, hogy sikerült átvándorolnia a messinai sókrizis idején Európába, és később itt elterjedt, ezzel létrehozva az oroszlánok azon ágát, ami a barlangi oroszlánba és az amerikai oroszlánban végződőt.
A marmagassága 1.2 méter volt, a hossza pedig 2.1 méter (farok nélkül), nagyobb volt tehát mint ma élő oroszlán. A barlangrajzok tanúsága szerint kerek, kiálló füle és bojtos farka volt, valamint néhány tigrisre emlékeztető csík. A hímeknek sörény helyett szőrgallér volt a nyakán.
A kedvenc zsákmánya rénszarvasok, lovak, bölények, őstulkok és bizony a mamutok és a barlangi medvék lehettek, amik életmódja sokkal inkább a ma élő óriáspandákéra emlékeztett, és nem arra a vérengző fenevadra, amik az ősi ember esküdt ellenségei voltak. Növényevők voltak, max csak dögöket ettek, hogy ezzel fedezzék az állati fehérje szükségletüket, ( a panda is fogyaszt elvétve dögöket vagy kis gerinces állatokat), de vissza az oroszlánokhoz. A kedvenc élőhelyeik a sztyeppék, a tundrák és a tűlevelű erdők lehettek. A mai oroszlánokhoz hasonlóan falkákban vadásztak.
Ez a két macskaféle uralta Európát. Lehetséges, hogy viszálykodtak a zsákmányért? Hisz ugyanaz a zsákmányállatra rendezkedek be, ugyanúgy falkában vadászhattak rá. Azonban a barlangi oroszlánnak ott volt az előnye, erősebb volt a harapása. Míg a homotheriumnak ott voltak a törékeny, csak szúrásra alkalmas tőrfogai. Egy ilyen szembenállás az úgymond primitív ragadozó kihalásával járt volna, de a leletek alapján a homotherium - igaz Európa északi régióiban - fennmaradt a legutóbbi jégkorig. A vicces, hogy Észak Amerikában a Smilodon fatalis és az oroszlán ottani változata Panthera atrox ha nem is békében, hanem úgy éltek egymással, hogy megtűrték a másikat.
Azonban itt az a baj, hogy a smilodonak és az oroszlánnak más volt a testfelépítése és nagytestű zsákmányállatból is sok volt.
Két elmélet van.
1. Talán a barlangi oroszlán egy teljesen másfajta zsákmányállatra specializálódott. A csontok vizsgálata szerint a kedvenc zsákmányuk a rénszarvas és, igen a barlangi medve volt. Talán az erős harapását arra használta, hogy a növényevő barlangi medvének elroppantsa a nyakszirtjét, miközben az téli álmot alszik. Más zsákmányállatokat kevésszer ejtett el. Azonban a mai oroszlánok is képesek falkában elejteni egy fiatal elefántot, a barlangi oroszlán nagyobb volt mai rokonánál, hárman vagy négyen legyűrhettek egy fiatal vagy idős mamutot, gyapjas orrszarvút vagy egy ereje teljében lévő kifejlett barlangi medvét.
2. Az előzőből ágazik le, a barlangi oroszlán erősebb és sikeresebb ragadozó révén a homotheriumot egyszerűen letaszította a csúcsragadozói trónról. A kardfogú macskáknak dögevővé kellett válniuk, azonban ez nem add magyarázatot az esetleges kihalásukra. Annak a megközelítő időpontja sincs meg, de van egy olyan sanda gyanú, hogy ez Kr. e 10 000-ben történt. Igen, amikor Európában és Észak-Amerikában kihaltak a nagytestű növényevők a túlzott emberi vadászat és az éghajlatváltozás miatt. A rájuk vadászó ragadozók pedig az embernek estek áldozatul.
Egy valami biztos, a homotheriumot kiszorította a barlangi oroszlán. A két ragadozónak hasonló volt a testalkata, az életmódja. Ez pedig átírja a jégkor történetét és világát.
Ez év áprilisában Schöningennél a Homotherium latidens csontjait egy olyan, 300 ezer éves rétegben találták meg, amelyben az akkoriban élő emberek táborhelyére utaló nyomok is voltak. A korai emberek az akkoriban ott hullámzó sekély tó partján táboroztak, és valószínűleg a homotherium a környéken cirkált, talán a hulladékokból táplálkozott, vagy néha elragadott egy óvatlan helybelit, akik valószínűleg heidelbergi emberhez tartoztak (akiknek az első leleteit szintén ezen a területen találták meg, de ez egy másik téma).
Azonban nem ezek az európai handzsárfogú tigris legkésőbbi leletei.
 |
| EcoMare, Texel, the Netherlands |
Az Északi-tenger fenekéről egy 28 000 éves állkapocscsontot hoztak fel vonóhálóval (az a terület a jégkorszak alatt szárazulat volt), míg egy másik leletet az angliai Kents barlangban (Devon megye) és a Robin Hood barlangban bukkantak rá. Ez utóbbi barlang a Creswell szirtnél van, a néphagyomány szerint, nem találjátok ki, de Robin Hood táborozott a Vidám srácokkal. Bár a szénizótopok vizsgálata szerint a leletek nem a barlang közeléből származtak, valószínűleg kereskedők hozhatták az élő állatokat, vagy a csontjaikat.
 |
| Robert Back műve |
Eddig az őslénykutatók úgy gondolták, hogy a homotheriumok már 400 000 éve kihaltak, átadták a helyüket a sokkal sikeresebb barlangi oroszlánoknak.
De ha nem így történt, akkor a két faj között rivalizálásnak kellett lennie.
A Homotherium ősei még a pliocénban jelentek meg Afrikában, később átkelve a Földközi-tenger kiszáradt medencéjén elterjedek Eurázsiában, aztán később átkelltek Beringián keresztül az amerikai kontinensre. A marmagassága körülbelül 1.1 méter volt, a súlya pedig 150-225 kg /kb. akkora volt mint egy mai hím oroszlán. A szemfoga nem volt akkora, mint a smilodonnak, azonban az erős nyakizmai miatt erős harapása lehetett, így képes volt a fogait döfésre használni. A mellső lábai hosszúak voltak, míg a hátsók zömökebbek, ez a hiénáéra emlékeztető testarányokat adott neki. A koponyák vizsgálata alapján szokatlanul nagy és szögletes orrnyílása volt, hasonlóan a gepárdhoz. Valószínűleg sokkal több oxigént volt képes bevinni, hűtve az agyat futás közben. Ez bizonyítja, hogy jó futó lehetett. Ezek a jegyek arra engednek következtetni, hogy a homotherium vastagbőrű emlősökre vadászott. Ezek elterjedtek voltak Európában a legutóbbi interglaciálisban/két eljegesedés közötti jégmentes időszak.
 |
| Részlet a Death of the Trap Pitből (Discovery Channel/) |
Gyakori zsákmánya lehetett ezekben az időkben a merck orrszarvú (a szélesszájú orrszarvú kihalt rokona), épp úgy mint az egyenes agyarú erdei őselefánt, vagy az Európában ez idő tájt itt élő két vízilóféle, a mai vízilónál nagyobb H. gorgops és a H. antiquus. Az éghajlat lehűlésével az egykori erdőségek Európában csökeni kezdtek, átadták a helyüket a kiterjedt sztyeppéknek és tundráknak.
Megjelenek a mammutok, a gyapjas orrszarvúak, a bölények és több nagytestű emlősfajta. A homotherium számára ez nem jelenthetett nagy törést, hisz eddig is hasonló állatokra szakosodott, azonban velük együtt megjelent egy új ragadozó.
A barlangi oroszlán.
 |
| Roman Uchytel |
Ezt a ragadozót egykor a mai oroszlán kihalt alfajának vélték, de tigrisszerű koponyája, és a tény, hogy a hímeknek nincs sörénye, valamint a legutóbbi genetikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az oroszlánok egy elszigetelt fajáról van szó. Az őse már 700 000 évvel ezelőtt megjelent Ibériában. A saját elméletem szerint azonban egy sokkal ősibb változatról van szó, mint a mai oroszlán. A mai oroszlán őse a Panthera shawi a késő pliocénben jelent meg Afrikában, és kora pleisztocénba tűnt el. Lehetséges, hogy sikerült átvándorolnia a messinai sókrizis idején Európába, és később itt elterjedt, ezzel létrehozva az oroszlánok azon ágát, ami a barlangi oroszlánba és az amerikai oroszlánban végződőt.
 |
| Roman Uchytel |
A marmagassága 1.2 méter volt, a hossza pedig 2.1 méter (farok nélkül), nagyobb volt tehát mint ma élő oroszlán. A barlangrajzok tanúsága szerint kerek, kiálló füle és bojtos farka volt, valamint néhány tigrisre emlékeztető csík. A hímeknek sörény helyett szőrgallér volt a nyakán.
A kedvenc zsákmánya rénszarvasok, lovak, bölények, őstulkok és bizony a mamutok és a barlangi medvék lehettek, amik életmódja sokkal inkább a ma élő óriáspandákéra emlékeztett, és nem arra a vérengző fenevadra, amik az ősi ember esküdt ellenségei voltak. Növényevők voltak, max csak dögöket ettek, hogy ezzel fedezzék az állati fehérje szükségletüket, ( a panda is fogyaszt elvétve dögöket vagy kis gerinces állatokat), de vissza az oroszlánokhoz. A kedvenc élőhelyeik a sztyeppék, a tundrák és a tűlevelű erdők lehettek. A mai oroszlánokhoz hasonlóan falkákban vadásztak.
 |
| Walking with beast |
Ez a két macskaféle uralta Európát. Lehetséges, hogy viszálykodtak a zsákmányért? Hisz ugyanaz a zsákmányállatra rendezkedek be, ugyanúgy falkában vadászhattak rá. Azonban a barlangi oroszlánnak ott volt az előnye, erősebb volt a harapása. Míg a homotheriumnak ott voltak a törékeny, csak szúrásra alkalmas tőrfogai. Egy ilyen szembenállás az úgymond primitív ragadozó kihalásával járt volna, de a leletek alapján a homotherium - igaz Európa északi régióiban - fennmaradt a legutóbbi jégkorig. A vicces, hogy Észak Amerikában a Smilodon fatalis és az oroszlán ottani változata Panthera atrox ha nem is békében, hanem úgy éltek egymással, hogy megtűrték a másikat.
 |
| Roman Uchytel |
Azonban itt az a baj, hogy a smilodonak és az oroszlánnak más volt a testfelépítése és nagytestű zsákmányállatból is sok volt.
Két elmélet van.
1. Talán a barlangi oroszlán egy teljesen másfajta zsákmányállatra specializálódott. A csontok vizsgálata szerint a kedvenc zsákmányuk a rénszarvas és, igen a barlangi medve volt. Talán az erős harapását arra használta, hogy a növényevő barlangi medvének elroppantsa a nyakszirtjét, miközben az téli álmot alszik. Más zsákmányállatokat kevésszer ejtett el. Azonban a mai oroszlánok is képesek falkában elejteni egy fiatal elefántot, a barlangi oroszlán nagyobb volt mai rokonánál, hárman vagy négyen legyűrhettek egy fiatal vagy idős mamutot, gyapjas orrszarvút vagy egy ereje teljében lévő kifejlett barlangi medvét.
 |
| Mark Hallett |
2. Az előzőből ágazik le, a barlangi oroszlán erősebb és sikeresebb ragadozó révén a homotheriumot egyszerűen letaszította a csúcsragadozói trónról. A kardfogú macskáknak dögevővé kellett válniuk, azonban ez nem add magyarázatot az esetleges kihalásukra. Annak a megközelítő időpontja sincs meg, de van egy olyan sanda gyanú, hogy ez Kr. e 10 000-ben történt. Igen, amikor Európában és Észak-Amerikában kihaltak a nagytestű növényevők a túlzott emberi vadászat és az éghajlatváltozás miatt. A rájuk vadászó ragadozók pedig az embernek estek áldozatul.
Egy valami biztos, a homotheriumot kiszorította a barlangi oroszlán. A két ragadozónak hasonló volt a testalkata, az életmódja. Ez pedig átírja a jégkor történetét és világát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése