Utolsó Pterosaurusok

Van még valami azon kívül, hogy a dínók már döglődtek a kréta kor legvégén. Mégpedig, hogy a Pterok is döglődésben voltak. Nos, itt van egy fél igazság. Járjuk csak kőrbe a témát! Kezdjük a fajok bemutatásával.

Maastrichti korszak – 70 - 65 millió éve

Quetzalcoatlus                       68-66

Észak-Amerika lakosa, tán a legismertebb kréta végi pterosaurus, eme faj bemutatásával úgy általánosságban tudom a kréta végi pterokat ismertetni, főleg hogy jelenlegi tudásunk szerint csupán csak az Azhdarchidae félék maradtak fent.

Régen 22 méteres szárnyfesztávolságot is feltételeztek. Ez mára leredukálódott 10-11-re. Igen egy zsiráf méretű valami ilyen szárnyakkal repült. Egy ekkora példány súlya elméletileg 200-250 kiló volt. Hát nem tudom. Szerintem ez kicsit sok. Az állat csontjai rendkívül könnyűek voltak az üregezettség miatt, plusz feltehetően voltak léghólyagjai. Én inkább 100-200 kilogramm közé tenném.

Az állat halászhatott is akár, bár fő élelme nem ez volt. Roppant fejlett lábai voltak más pterosaurusokhoz képest, no és a szárnyai is alkalmasak voltak járásra. Gyakorlatilag mindent megehetett mit le tudott nyelni, esetleg csőrével széttépni. Halak, dögök, kisebb állatok miket el tudott ejteni. (Igen akár embert is megkajálná.)

Felszállni a magasba pedig egy határozott szökkenéssel tudott. Lényegében felugrott, majd kezdődhetett a repülés. Ehhez elég erőteljes végtagokra volt szükség. Persze ezek ölésre is alkalmasak lehettek.

Phosphatodraco                    66

Marokkó területén élt, közel 5 méteres szárnyfesztávolsága volt.

Arambourgiania                   Maastrichti

Jordániában is volt Azhdarchidae. Bizonyám. Kezdetben 13 méteresre becsülték, ám mostanra a 7 méter realizálódott.

Hazánk fiai, lányai, sárkányai, lényei, pteroi stbstb.

Hatzegopteryx                      70-66

Szép zöld Erdélyünk Hátszeg-medencéjében talált lény méreteiről csak találgathatunk. Lehet, hogy a Quetzalcoatlusnál nagyobb volt, ám lehetséges, hogy kisebb, mint az is, hogy ugyan akkorák voltak. Új kutatások szerint rövidebb nyaka volt, így valószínűbb, hogy harapása rokon fajokhoz viszonyítva erősebb volt. Ezzel a kréta végi szigetvilág feltételezhető csúcsragadozója. Szigetről, szigetre repülve terrorizálta a szigetek kis termetű fajait.

Eurazhdarcho                      Kora Maastrichti ~ 69

Sebes formációban lelték meg eme kistermetű faj pár maradványát. Feltételezett szárnyfesztávolság 3m. Én személy szerint nem zárom ki, hogy fiatal Hatzegopteryx. (Remélem mostanra mindenki rájött, hogy a helyes kiejtése Hátszegopteryx.)

Maastrichti idejére jelenlegi tudásunk szerint az összes pterosaurus család kihalt, kivéve az Azhdarchidae. Jelenleg ismert fajok alapján én biztosra veszem, hogy minimum még dupla ennyi faj élt. Hely van bőven. Dél-Amerika, Ázsia, Ausztrália, Antarktisz talán nem, no meg Afrika többi része. Innen még hiányoznak fajok. Azt is figyelembe kell venni, hogy a pterosaurusok csontozata a dinosaurusokhoz képest is könnyített. Nagyon könnyen elporladhat, így kisebb is az esély a fosszilizációra. Továbbá Azhdarchidae család talajon valamivel sikeresebb volt, mondhatni sokkal masszívabb. Kisebb ragadozókat ők ették meg, míg más ptero családok esetén kisebb ragadozók is gondot jelenthettek a talajon.

Beszólt neked valaki? Akkor edd meg!

Előzmény, más pterosaurus családok kihalása.

Eddig ismert második körű legkésőbb ért pterok következnek.

Campaniai korszak – 83 - 70 millió éve

Santoni korszak – 83 - 86

Coniaci korszak – 86 - 90

Folytassuk akkor az Azhdarchidae család tagjaival.

Navajodactylus                     75,56-74,44

Ezt hogyan hozták össze? Napra pontosan akkor már mért nem lehet? Új Mexikó és Alberta hol maradványait megtalálták. 3,5 méteres lehetett a szárnyfesztávja.

Montanazhdarcho                74

Igen Montanában találták. 2,5 méteres szárnyfesztávja volt. És a névadók közt, ott van az általunk közutálatnak örvendő Jack Horner.

Volgadraco                           Campania

Rybushka formációban találták meg. Szaratovban.

Pteranodontia

Pteranodon                           86-84,5

Legismertebb faj. Elég sikeres faj volt, ám eljárt fölötte az idő. Megtalálták maradványait Kansasben, Alabamában, Nebraskában, Wymingban és Dél-Dakotában. Igen, az egykori belső tenger eltűnésével élőhely és táplálékforrás is lecsökkentek. Más fajok kiszoríthatták, ám ahogy a tenger még jobban csökkent eme fajok is eltűntek. Hat méteres szárnyfesztávja volt.

 

Geosternbergia                     88-80,5

Régen Pteranodonnal egy fajba sorolták. Jurassic Park-ban pedig egyik a hím a másik pedig a nőstény egyed volt. Ma már tudjuk, hogy külön faj. 7,25 méter volt a szárnyfesztávja. Pierre Shale és Niobrara formációban találták meg a fajt.

Nyctosaurus                          85-84

Niobrara formációban találták meg eme fajt. Szárnyfesztávolsága két méter lehetett.

Mindenki döntse el melyik a valószínűbb.

Piksi                                       75

Pteranodontoidea elvben ide tartozik. Vagyis elvben ő az utolsó képviselője eme Pterosaurus ágnak. Bár nem tartom valószínűtlennek, hogy kréta végén voltak leszármazottjai. 30-80 centis lehetett a szárnyfesztávolsága. Montanában találták meg a fajt.

A hanyatlás

Észak amerikai belső tenger csökkenésével az élőhelyek és táplálékforrások lecsökkentek. Ez egyik oka lehet a fajok kihalásának. Bár nem magyarázza azt, hogy jelenlegi tudás szerint mért tűntek el teljesen a Pteranodontiák. Tény, hogy a krétakor legvégén még volt maradéka a belső tengernek, ám a kontinens darabjai már összekapcsolódtak. Tehát elvben a krétakor legvégén is élhetett még 1-2 faj. Bár maradványok alapján csak a Quetzalcoatlus élt erre fele. Ő pedig szárazföldön kereste az élelmét. Kréta legvégéről ismert összes pterosaurus Azhdarchidae, életmódban pedig elviekben megegyeznek. Halászhattak, ám mégsem ez volt a fő táplálékforrásuk. Globálisan történhetett valami.

Ez pedig az lehetett, hogy a madarak kiszorították őket. Pterosaurus szárnya roppant sérülékeny, egy komolyabb sérülés a szárny bőrében / membránjában az állatot örök életére repülésképtelenné teheti. Madarak esetében a szárny sok tollból áll, ha elveszít egyet-kettőt még képes repülni, idővel pedig pótlódik. Komolyabb sérülés esetén is képes életben maradni, tollak visszanőnek. A bőrszárny, ha felszakad, akkor az úgy is marad.

Ezen felül nem ismerjük a pterosaurusok szaporodását és utódgondozását. Leggyakrabban mutatott elmélet, hogy anya- és esetleg apaállat, mint a madarak gondozzák utódaikat. Viszont van másik elmélet is, mi szerint a fiókák kikelés után már azonnal röpképesek, és akár fikarcnyi utódgondozás sem volt. Kikeltek és elrepültek, gondoskodtak magukról.

Kréta vége fele a bolygó éghajlata kezdett drasztikusan lehűlni. Tollak jó hőszigetelők. Viszont a pycnofibresz (pterok kültakarója) is jó hőszigetelő, viszont van egy kis gond. A bőrszárnyakat nem boríthatta bundaként, mivel ezzel drasztikusan rontja a repülést, sőt az állat súlyát is drasztikusan megnöveli. Így hidegebb területekről ezért szorulhattak ki a pterosaurusok.