Predáció: azaz őskori vádászstatégiák

  A mai állatokkal ellentétben az ősállatokat nem tudjuk megfigyelni vadászat közben, ezért pusztán a csontok (ha nincs élő rokona) alapján kell rájönnünk hogyan élt és vadászott az állat. Szerencsére mára már elég pontos képet kaphatunk egy ősállatról hála a csontok alapos vizsgálatának, számítógépes becsléseknek és CT vizsgálatoknak, ezért úgy döntöttem egy írás sorozatban leírom a palaentologusok vagy esetleg saját véleményemet, hogy hogyan és mire vadászhattak a kihalt állatok.

Most 3 állatot is megvizsgálok a Giganotosaurus, a Mapusaurus és a Ekrixinatosaurus révén. A három állat egy időben és helyen élt, ezért először az ökoszisztémát vizsgálom meg, majd azután térek rá az állatok jellemzőire.  A következtetések levonása után térek rá, hogy hogyan és mire vadászhattak az állatok.

Ököszisztéma kb 100 millió évvel ezelőtt Dél-Amerika

Dél Amerika 100 millió évvel ezelőtt különleges élővilággal rendelkezett, nagy fajgazdagság volt mind a növényevő mind a húsevő dinoszauruszok körében. A változatos Sauropodák vándorló csordái megszokott látványt nyújtottak ebben az időben. Az Argentinosaurus csordák mellett éltek más Titanosauridák is, mint a 20 méternél is hosszabb Ligabuesaurus és Drusilasaura vagy az apróbb 8 m-es Atacamatitan. Nem csak a Titanosauridák alatt renget a föld, a Sauropoda csoport egy másik tagja, a Diplodocidae félék is jelen voltak a déli kontinensen a közel 20 m-es Cathartesaura vagy a Limaysaurus is ekkor tájt taposta földet. 

Kisebb Macrogryphosaurus szerű Iguanodontiák is jelen voltak a korszakban. Gyors mozgású kis termetű növényevő Hypsilophodontidák élték mindennapjaikat a nagyobb dinoszauruszok árnyékában. Érdekes, hogy Sauropodákon kívül nem találtak semmilyen nagyobb testű több tonnás növényevő dinoszauruszt az ököszisztémában , pedig szinte biztos hogy létezett valami nagyobb testű Ornithopoda vagy más nem Sauropoda növényevő.

Matt Van Rooijen

Rengeteg ragadozó élt eme ököszisztémában, például specializálodott kis termetű Alvarezsauridák, 
melyek nagyrészt termeszekhez hasonló kolóniákban élő rovarokkal táplálkoztak.
Éltek nagyobb Megaraporák például a 8 m-es fürge Megaraptor, ami jó eséllyel vadászhatott kisebb Iguanodontiákra, a kisebb testű Dromaeosauridák (azokon belül is Unenlagiinae-ok) terrorizálták a Hypsilophodontidákat és a többi kisebb állatokat.
Brazíliában találtak még főként halakkal táplálkozó Spinosaurinae-t is a hatalmas 12-14 m-es Oxalaia révén.

Egészen eddig a déli kontinens rettegett urai a hatalmas Carcharodontosaridák voltak, mint a Mapusaurus vagy a nála is nagyobb Giganotosaurus. Domináns ragadozói voltak a területüknek akiknek nem volt természetes ellenfelük, egészen idáig ugyanis 100 millió évvel ezelőt megkezdték térhóditásukat az Albeisauridák. Elterjedt ragadozókká váltak melyek kitörni készültek a Spinosauridák és a Carcharodontosaridák árnyékából. A 6 m-es Ilokelesia és a 9 m-es Skorpiovenator eltörpult a 11 m-es rokonuk a 2004-ben felfedezett roppant erős felépítésű Ekrixinatosaurus mellett, kinek feltűnése egy dolgot jelentettet, új csúcsragadozó jelölt van Ököszisztémában.

Giganotosaurus

Méret, Felépítés 4-4,5 m magas, 12-13,5 m hosszú, erős csontozatú relatív karcsú állat. Koponyája hatalmas, mely magas, hosszú, keskeny. Fogai rövidebbek és keskenyebbek voltak mint a Tyrannosaurusé.  Nyaka izmos, erős. Bordái és gerince masszív, Hátsó lábai hosszúak és erősek combcsontja robosztus és hosszabb volt, mint sípcsontja.  Mellső lábai kicsik de nem csökevényesedtek el, 3 karmos ujjban végződtek.  Hosszú farka tartotta egyensúlyba az állatott. Az állat jó futó lehetett.

Hogyan és mire vadászhatott.

Koponyáját megvizsgálva láthatjuk, hogy szemeinek elhelyezkedése és a koponya alakja nem tette lehetővé számára a binokuális látást, Agya kicsi volt, de fejlett volt a szaglásért felelős rész. Az állat  harapásereje az Allosaurida rokonokhoz hasonlóan nem volt túl nagy és  hosszú állkapcsának köszönhetően az elülső fogakra még kevesebb erő jutott, de nagy erőkifejtésre nem volt szüksége az állatnak, ugyanis más ölési technikával rendelkezett, mint a többi állat, fogai a hús vágásához alkalmazkodtak nem a csontok tördeléséhez akkora erőt kellet az állkapcsának kifejtenie hogy a fogait jól a prédájába tudja mélyeszteni. Hosszú állkapcsával elég nagy sebet ejthetett az állaton, koponyája masszívabb volt, mint Carcharodontosaurida rokonainak, de valószínűleg nagyobb, erősebb prédánál ő is inkább kivárt miután megsebesítette áldozatát így felesleges veszélyeknek nem tette ki magát. Ha ilyen módon vadászott akkor prédájával a vérveszteség és a sokk végzett. Az ököszisztémában a legelterjedtebb nagytestű növényevők a Titanosauridák voltak a Giganotosaurus volt a legnagyobb húsevő Dél-Amerikában ezért felvetödöt, hogy csoportosan vadásztak ezekre az állatokra esetleg darabokat téptek ki az élő állatból, mint a Planet Dinosaur-ban látható. Az utóbbi nem túl valószínű a Titanosauridák páncélszerű bőrrel rendelkeztek, szinte kizártnak tartom hogy az élő állatból darabokat tudtak volna kitépni. Azzal viszont senki nem törődik, hogy éltek könnyebb felépítésű Diplodocidae félék is, véleményem szerint sokkal alkalkalmasabbak voltak ezeknek az állatoknak az ellejtésére mint a páncél bőrű Titanosauridákéra. A Planet Dinosaurban megemlítették, hogy nagyban függtek a Sauropodáktól hiszen fő táplálékforásuknak őket tartották és azért haltak ki mert eltűntek ezek az állatok, ezzel csak az a baj, hogy ez nem igaz. A Giganotosaurus és a Mapusurus kihaltak kb 95 millió évvel ezelőtt, a Sauropodák viszont fennmaradtak a kréta végéig. A Diplodocidae félék viszont ugyanúgy kb. 95 millió évvel ezelőtt tűntek el, ez is azt sugallja hogy inkább Diplodocidae félékre szakosodtak és nem Titanosauridákra, mint általában olvasható.

A Sauropoda vadászát veszélyes volt, Diplodocidae féléknek újabb kutatások szerint hátukon szarutüskék lehetek,  ostorszerű farkukkat csattogtatva pedig 200 decibelnél is hangosabb hangrobbanásokat tudhattak előidézni és bármely állat koponyáját szétzúzhatták farkukkal. A Titanosauridák is hasonló dolgokra lehettek képesek farkukkal továbbá páncélszerű bőrrel és erősebb felépítéssel rendelkeztek, mint rokonaik.

Mégis úgy tünik hogy a Giganotosaurusok elsősorban sauropodákra vadásztak, a fiatal egyedeket egyedül, esetleg párban is elejthették. Viszont kifejlett állatokat is tartalmazó csordából, hogy egy egyedett le tudjanak választani ahhoz egy csoport kellett, elképzelhető hogy csoportokban mászkáltak ezek az állatok Sauropoda csordákat követve. Különösebb vadászstratégiájuk nem lehetett egy fiatal, beteg vagy idős példányt  elkülöníthették a csordától és addig harapdálhatták míg az össze nem esett.

Mapusaurus

Méret, Felépítés

A Giganotosaurus karcsúbb változata, hossza 12 m, tömege 4-5 tonna körül mozoghatott  felépítése annyira hasonlított a Giganotosauruséhoz, hogy külön nem is részletezem.

Hogyan és mire?

Vadászati módszere és mérette nagyban hasonlíthatott a Giganotosauruséhoz, így felmerül a kérdés hogy két ennyire hasonló állat, hogy fért meg egymás mellett? Valószínűleg más ökölogia fülkéket töltöttek be, esetleg más természeti viszonyokhoz alkalmazkodtak.

Az állat felépítését megvizsgálva hamar rájöhetünk hogy kiváló futó lehetett,  valószínűleg  elsősorban gyorsabb mozgású állatokra vadászhatott  és ritkábban vadászhattak Sauropodákra mint közeli rokonaik.

Ekrixinatosaurus

Méret, Felépítés

10-11 m hosszú, súllya 5-7 tonna körül mozoghatott, rendkívül erős felépítésű állat volt, A koponya széles, magas és rövid, elég erősnek mondható, fogai az álkapcsa méretéhez képest kicsik, nem alkalmasak csontok tördelésére. Rokonaihoz hasonlóan valószínűleg hosszú és erős nyakkal,  robosztus nyakcsigolyákkal rendelkezett, melyeken sok izomtapadási hely volt. Erős gerince és hosszú robosztus lábbai voltak. Combcsontja hosszabb, mint sipcsontja. Mellső lábbai elcsökevényesedtek melyek 4 ujjban végzödtek, az állat semire nem tudta használni mellső végtagjait. Izmos farka tartotta egyensúlyba az állatot. Kis agyal rendelkezett. Jó futó lehetett.
 

Mire és hogyan

A Széles koponya feltételezhetően jó látást biztosított az állatnak, akár binokuális látással és mélységérzékeléssel is rendelkezhetett. Koponyája, nyaka és fogai a vergődő préda tartásához és szorításához alkalmazkodtak,  az említett tulajdonságok, mérete és felépítése alkalmassá tette nagy méretű zsákmány elejtésére. 

Mindhárom ragadozónál feltételezhető, hogy csoportosan vagy összeverődve vadásztak Sauropodákra,  dögöket fogyasztottak, és más állatok vagy egymás prédáját elorozhatták. Fürgébb állatokra lesből támadtak.

Végjáték
Körülbelül 95 millió évvel ezelőtt történt valami ami megváltoztatta az ököszisztémát több faj is ekkor tűnt el. A Spinosauridák és a Carcharodontosauridák sem kerültek elő későbbi kőzetekből,  nem tudom mi történhetett de az biztos, hogy felbolygatta az ököszisztémát. A jobban alkalmazkodó Abelisauridák és Neovenatoridák vették át a Carcharadontosauridák és Spinosauridák helyét. A Diplodocidae félék is eltűntek, de a Titanosauridák fennmaradtak, a kisebb ragadozó családok mint a Dromaeosauridák és az Alvarezsauridák fennmaradtak ugyanúgy, mint a kisebb növényevő dinoszauruszok is. Az Abelisauridák és a Megaraptorák a kréta végéig fennmaradtak újabb evolúciós versenyt folytatva, de ez már egy másik történet. 

FORRÁS:
http://paleopastori.deviantart.com/art/Mapusaurus-vs-Argentinosaurus-122774258
http://atrox1.deviantart.com/art/Symbiosis-319176708
http://atrox1.deviantart.com/art/Maastrichtian-India-268831330
http://teratophoneus.deviantart.com/art/Ekrixinatosaurus-novasi-273421690
http://hodarinundu.deviantart.com/art/Reapers-of-the-Fallen-293167824
Wikipédia
WikiDino